Angela Merkel német kancellár Törökországba látogatott, és rövid időn belül háromszor találkozott AhmetDavutoğlu török miniszterelnökkel.
Törökország olyan adagokban kapta meg Berlin szerelmét, amire soha nem számított volna. Ennek a „felfokozott” érdeklődésnek az oka mégsem titok: a menekültválság. Ha Aleppót orosz légi támogatással elfoglalják az iráni és a Hezbollah erői, ismert tény, hogy menekültek százezrei özönlenek majd a török határokhoz. Törökország nem tudja télen zárva tartani határait ezek előtt az emberek előtt. A Törökországba menekülő szírek száma hamarosan meghaladja a 3 milliót. Németország jelenleg is hasonló helyzettel néz szembe. Az elmúlt 1 hónapban körülbelül 12 millió menekültet fogadott be. Idén sem lesz ez másként – mondják.
A szíriai válság egyre bonyolultabb. A genfi tárgyalások még a megkezdésük előtt holtpontra jutottak, ami nem sok jót ígér. Oroszország és Irán minden erőforrását felhasználja városok és falvak ágyúzására, hogy megmentse az Aszad-rezsimet. Az Aleppóra ledobott hordóbombák tönkretették ezt a fenséges várost. Még ha Irán és Oroszország sikeresek is lesznek erőfeszítéseikben, sikerük egy tönkrement rezsim megmentésére korlátozódik. És ez a rezsim térdig a vérontásban volt. Ez egy katasztrófa forgatókönyv Szíria és több millió menekült számára, akik eddig elmenekültek ebből az országból. Stratégiai szempontból elképzelhető, hogy Irán és Oroszország nem látja problémának a válság folytatását. De ez minden bizonnyal óriási probléma Törökország, Libanon és Németország számára, amelyek több millió menekülttel néznek szembe. Pontosan ez az oka Merkel asszony érdeklődésének Törökország iránt. Lehet vitatkozni, hogy a menekültkérdés politikai szempontból élet-halál kérdéssé változott.
Még a legjózanabb németországi csoportok is úgy vélik, hogy a „nyitott ajtók” politika nem lehetséges, és a menekültek számának és politikájának kezelhetőnek kell lennie. Az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIL) párizsi és isztambuli támadásait követően az ügy biztonsági dimenziója napirendre került. A közvélemény-kutatások szerint 80 százalék felett van azok aránya, akik szerint a kormány nem tudja jól kezelni a menekültpolitikát. Bár sok tekintetben nagyon sikeres politikus, Merkel asszony népszerűsége jelenleg 48 százalékos. Ez 10 százalékos csökkenés mindössze négy hét alatt. Még figyelemreméltóbb, hogy az Alternatíva Németországnak (AfD) rasszista és iszlámellenes párt a szavazatok 10 százalékát szerezte meg, és folyamatosan növeli választási népszerűségét. Egy szélsőjobboldali és rasszista párt választási sikere azonban nem Németországra jellemző probléma. Súlyosabb a helyzet Franciaországban, Hollandiában és Dániában. Németország azonban egy olyan ország, amelynek múltjában traumatikus tapasztalatok voltak ebben a témában. Az AfD választási sikerét Merkel vereségeként fogják felfogni. Ennek a problémának a kezelése érdekében két irányban próbál előrehaladni.
Mára megtanulta, hogy az Európai Unión belüli szolidaritáskeresés zsákutcába jutott. A 28 EU-tagországból húsz nem akar menekültet, és ellenzik a közös uniós menekültpolitikát. Lehetetlen, hogy Merkel bármit is előrelépjen ezen az úton. Akár azt is mondhatjuk, hogy ez uniós válsággá fajult, komoly csapást mérve a schengeni rendszerre. Merkelnek tehát nemcsak a menekültekkel, hanem egy uniós válsággal is meg kell küzdenie.
Ezért nem véletlen, hogy gyakran látogat Törökországba, és „kulcsországnak” nevezi. Ankara valóban megmentheti Merkelt. Ankarának nincs sok tennivalója. Ha meg tudja mutatni, hogy a probléma „kezelhető”, az elég lenne. A szélsőjobboldal a bizonytalanságot használja fel az emberek félelmeinek felpumpálására. Németországban senki sem számít arra, hogy teljesen leálljon a menekültáradat. Valójában a német gazdaságnak szüksége van bevándorlókra. Az ország munkaügyi hivatala számításai szerint éves szinten 350,000 ezer menekült integrálódhat az ország gazdaságába. Még az is elég lenne, hogy meggátolja ezt a problémát, ha az embercsempészek ne egyengessék ki az utat az égei-tengeri tragédiák előtt. Ankara „nyitott ajtók” politikája helyes, és Ankara joggal várja el Európától a szolidaritást. Merkel nem jön üres kézzel. Nemcsak hatalmas, 3 milliárd eurós összeget gyűjtött össze, de kész menekülteket is befogadni. A Davutoğlu-Merkel kapcsolat új lapot fordíthat a kapcsolatokban.
Ha Merkel előre akar lépni, két dologban kell érzékenynek lennie. Az első az EU-török kapcsolatok megbízhatóságának biztosítása. Ez a hitelesség kérdése. Ha ez megtehető, hangot adhat a sajtószabadsággal és az emberi jogokkal kapcsolatos kritikáinak, és ezek a kritikák befolyásosabbak lesznek. Ez a helyzet mindenki számára előnyös lesz számára és Törökország számára.
Meg kell jegyeznünk, hogy ha az AfD-hez hasonló szélsőjobboldali mozgalmak megerősödnek Európában, az nemcsak Törökország EU-pályázatát veszélyezteti, hanem a török gazdaság teljesítményét is, ettől függetlenül. Látod az utat, amely sorsközösséget szab ránk?
